Kárpát-hazánk nyugati kapujában, a Duna Dévényi-szorosánál, a Kis-Kárpátok lábainál fekszik az egyik legkiemelkedőbb történelmi városunk, Pozsony. 907-ben itt zajlott az a győztes csata, amely megalapozta Kárpát-medencei államiságunkat. Szent István már várispánságot alapított itt; a mai vár elődje is ekkor épült. A török időkben, Buda eleste után Pozsony lett a Magyar Királyság fővárosa. 1563 és 1835 között a Szent Márton dómban 11 magyar királyt és 8 királynét koronáztak meg. Pozsonyban szinte minden rend és felekezet emelt magának templomot. A Szent Mihály-kaputorony, az Óváros palotái és polgárházai még a Bratislava előtti magyar időkről mesélnek. Köztük van a Magyar Országgyűlés Háza is, amely 1843-ban Petőfi Sándort is Pozsonyba hívta.
A költő már korábban is járt itt. Először még katona korában, 1839-ben, majd 1841. tavaszán, már színészként, de megfelelő színtársulat híján hamar tovább is állt. Aztán ősszel újra visszatért, hogy egykori iskolatársaival közösen járják be a várost és környékét. 1843 májusában a pozsonyi országgyűlés összehívásának hírére érkezett a városba. Az Országgyűlési Tudósítások másoló irodájában dolgozott. Munka után általában a „Zuckermandli” nevű pozsonyi negyed sörözőiben múlatta az időt. Közben Petőfi megismerkedett ifjú írók társaságával, ami fontos lépcsőt jelentett számára a pesti irodalmi világ felé. Ideje is volt búcsút inteni Pozsonynak.
