Erdély és Partium határán, a Szamos és a Lápos folyók közti lapályon találjuk az egykori Szatmár vármegye keleti magyar nyelvszigetét, Magyarberkeszt. A falu a 17. századtól az önálló közigazgatású Kővárvidékhez tartozott. Századokon át lakói adták az őrséget Kővárnak, melynek romjait a Lápos fölötti hegyekben találjuk. 1705-ben a zsibói csata után maga Rákóczi Ferenc is megpihent a várban. Az idők árjai elsodorták a magyar többséget, de Magyarberkesz néhány környező magyar faluval együtt állja még a vártát, a román települések közé ékelődve. Kiemelkedő értéke a mai református temploma.
Petőfi maga sem gondolta volna, hogy ennyi időt tölt majd Szatmárban, ám 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megtalálta őt a szerelem. Ezután már nem nagyon akarta se az eredeti úticél Erdély, sem haza, Pest felé venni az irányt. Inkább felfedezte magának Szatmárt: Így vetődött el 1846. november 6-án Kővár romjaihoz is. Legtöbb költeményét ekkor Júliának szentelte, de több hazafias ódája is született. Ilyen a „Véres napokról álmodom” című, jövőbe látó verse is, amely a várlátogatást követően Magyarberkeszen született.
