Felvidék déli részén, a Felső-Ipoly mentén fekvő Losonc mindig is a történelmi Nógrád vármegye egyik legfontosabb központja volt. Harcolt itt Hunyadi a huszitákkal, végvári vítézeink a törökkel, honvédeink a császári csapatokkal, s 1622-ben, Bethlen Gábor idején itt őrizték a Szent Koronát is. A fejlődő város a magyar kulturális életében is jelentős szerepet töltött be. Fő látnivalói a Kubinyi-tér környékén összpontosulnak: itt van a katolikus és a református templom, a Városháza és a Nógrádi Múzeum is. Sok ismert személyiség kötődik a városhoz: itt született és a református temetőben nyugszik Ráday Pál, Kármán József és Duray Miklós is.
Petőfi 1845 júniusában időzött Losoncon, Steller Antal ügyvéd barátjánál. Látogatásáról Úti jegyzeteiben is beszámolt: „Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt!… egyébiránt szellemi élvezetek nélkül sem szűkölködtem; mert Losoncon sok lelkes barátom és sok kedves leányka van.” A kedves leánykák közül megigézte őt egy szép varrólány is, aki szállásával szemben lakott, így naponta felkereste őt. Egy kicsit bántotta ugyan, hogy a leány nem viszonozza hirtelen fellobbant érzéseit, de emlékül azért írt hozzá egy verset.
