A Duna és Tisza közti homokhátságon fekvő Nagykőrös mellett bár Európa legnagyobb pusztai tölgyese terül el, nevét egy másik fáról, a kőrisről kapta. Az észak-alföldi település már Nagy Lajos idején mezőváros volt, majd a török időket is átvészelte. Hamar meghonosodott itt a reformáció, amelynek nevezetes emléke a középkori eredetű református templom mellett a máig működő református gimnázium. Fénykorában több akadémikus is tanított benne, köztük 10 esztendeig Arany János is. A gimnázium mellett az ő nevét viseli a múzeum, a kulturális központ és egy általános iskola is. Nagykőrös katolikus templomát Szent Lászlónak szentelték. Nevezetes épületei a városháza, a Postapalota, a Beretvás-kúria, a Szabó Pipagyár és a Tímárház is. A híres gimnázium diákja volt 1866-ban Arany János keresztfia, bizonyos Petőfi Zoltán.
De nem csak a költő fia járt Nagykőrösön, hanem maga Petőfi Sándor is. Előbb 1843-ban, amikor a kecskeméti színtársulattal hétszer is fellépett a városban, majd 1848 júniusában, amikor határozott vágya volt, hogy követként képviselje népét az új pesti országgyűlésben. Szülőföldjére, a Kiskunságba indult korteskedni, de végül elbukott a képviselőválasztáson. Kampánykörútja alkalmával, június 5-én járt Nagykőrösön, ahol otthon maradt feleségéhez írt egy verset, „Úton vagyok, s nem vagy velem” címmel.
