Az alföldi kerámia fővárosának is nevezett Mezőtúrt a Nagykunság déli végén, a Hortobágy-Berettyó csatorna mentén találjuk. Tekintélyt parancsoló tornyai már messziről jelzik, hogy a település komoly múlttal rendelkezik. A Sárrét mocsárvilágán át az egyetlen járható út a mezőtúri révnél kezdődött, erre lehetett megjárni legrövidebben az Erdély és Buda közötti utat. Ennek is köszönhető, hogy Mezőtúr Nagy Lajos idején a mezővárosok sorába lépett; az Anjou uralkodóra utal a város címerében a liliom is. A kiváltságokat élvező város korán csatlakozott a reformációhoz. Az evangélikus templom mellett két református temploma is erről tanúskodik, de van katolikus temploma és eklektikus városházája is. Mezőtúr ma is híres vásáráról, amelyet már a 15. század óta megrendeznek.
Petőfi egy viszontagságos, esőáztatta alföldi utazás végén, 1847. június 11-én érkezett Mezőtúrra. A hídszegi réven átkelve egy vizes árokban elakadt a szekere, amit végül az arra járó legények húztak ki. Petőfi a mezőtúri „Zsindelyes” fogadóban pihente ki az út fáradalmait, késő estig beszélgetett és koccintgatott a fogadó ivójának törzsvendégeivel. A történet szerint még aznap éjjel versben is megörökítette viszontagságos „utazását az Alföldön.”
