Petőfi nyomában

a költő visszatér

Érmihályfalva – Legszebb versem (1847)

Az egykori Bihar vármegye északi csücskében találjuk Érmellék fővárosát, Érmihályfalvát. A partiumi település Érmellék és a nyírségi homokdűnék határán fekszik. A falu az Árpádok idején Turul ispán birtoka, majd Mátyás uralkodása alatt már fontos bihari város volt. A török pusztítás idején, 1587-ben elnéptelenedett, majd a visszatelepülés után a nép áttért a református vallásra. Ekkor építették újjá a török által lerombolt, mai református templomot. A katolikusok új temploma a 20. század elején épült. Bocskai István mellszobra 2000 óta díszíti a települést. Legnagyobb költőnk is kapott egy emléktáblát, ha már ide is ellátogatott.

Petőfi több korábbi érmelléki látogatása után 1847 májusában érkezett Érmihályfalvára. Egy régi ismerősét, Somogyi Józsefet látogatta meg, aki felelevenítette a közös debreceni napjaikat, majd felkérte a költőt, hogy az újbóli, érmihályfalvi találkozás emlékére is írjon egy verset. „Jól van, most fogom írni legszebb versemet” – válaszolta Petőfi, majd elővett egy papírt, amelyre a következőket jegyezte fel:

Legszebb versem (1847)

Sok verset írtam én már össze,
S nem mindenik haszontalan;
De amely hírem megszerezze,
A legszebb vers még hátra van.

Legszebb lesz az, ha majdan Béccsel
Hazám bosszúja szembeszáll,
S én villogó kardom hegyével
Száz szívbe ezt írom: halál!