Az Alföld tiszántúli oldalán, a Kis-Sárrét és a Dévaványai-sík között fekvő Körösladány több mint 900 éves település, amely történelme során több alkalommal is elpusztult háború, tűzvész, vagy árvíz következtében. A településen keresztülfolyó Sebes-Körös épp a város északi határában fogadja magába a Berettyót. Körösladányt majd fél évezredig a Nadányiak birtokolták, majd 1798-ban a Wenckheim családé lett, akiknek ma is áll a kastélyuk. Sárrét központjában született 1848’49, a krími háború és az olasz szabadságharc hőse, Tüköry Lajos, akinek a temetésén maga Garibaldi mondta a búcsúbeszédet.
Petőfi 1847 nyarán járt itt. Épp Nagyszalontáról tartott kocsival Pest felé, amikor a napokig tartó esőzés miatt felázott talajon alig haladt, így az éjszakát Körösladányban töltötte. A sáros út mellett meggyűlt Petőfi baja a kocsmárosokkal is: „Klasszikus nép a magyar kocsmáros, barátom! Fizetned kell, hogy szóljon hozzád egy-két szót, enni pedig fizetésért sem ád. De nem boszankodtam, sőt jól esett, mert ebből is láttam, hogy a magyar nem termett szolgaságra!” A legenda szerint a költő nem volt megelégedve a helyi borral sem, ám Körösladány mégis büszke arra, hogy itt írta szerelmi költészetének egyik gyöngyszemét, „Puszta föld ez, ahol most járok” címmel.
