Az Árpád-kori Eperjes a Felvidék keleti részén fekszik. Sáros vármegye egykori székhelyét a hagyomány szerint Vak Béla királyunk alapította és a környéken jellemző eperről nevezte el. A város képét a Szent Miklós nagytemplom uralja, míg polgárházai közül kiemelkedik a Rákóczi-ház, amelyben 1633-ban I. Rákóczi György a császár követeivel megkötötte az eperjesi egyezményt. A város híres Evangélikus kollégiuma révén évszázadokon keresztül a magyar protestáns szellemi élet egyik központja volt. 1687-ben Antonio Caraffa császári tábornok vésztörvényszéke kegyetlen mészárlást végzett Thököly helyi hívei között. A vérpad helyén ma egy Mária-oszlop áll. Itt van a görögkatolikus egyház felvidéki központja, a Keresztelő Szent János székesegyház is.
Petőfi 1845. áprilisában indult felvidéki utazására. Első útja Eperjesre, Kerényi Frigyeshez vezetett. Népszerűségét jelzi, hogy a helyi főiskola ifjúsága fáklyás zenével üdvözölte. Gyakran felmászott a város feletti Tábor-hegyre, kijárt a környék fürdőhelyeire, de meglátogatta a közeli Sáros várát is. Ekkoriban a városban élt költő barátja, Tompa Mihály is. Egyszer egy népes társasággal a város feletti Vilec-hegyen túráztak, majd amikor megpihentek egy kis házikó mellett, eperjesi barátaik rávették Kerényit, Tompát és Petőfit, hogy a kunyhót költői verseny keretében énekeljék meg. Az erdei lak már nem áll, de a nevezetes eseményre egy obeliszk emlékeztet. És persze a költemények.
