Az Alpokalján fekszik hazánk „leghűségesebb városa,” Sopron, mely az 1921-es népszavazással döntött úgy, hogy Ausztria helyett Magyarországon szeretne maradni. A Soproni-hegység és a Fertő-tó között fekvő város kiváló borai miatt a „kékfrankos fővárosaként” is ismert. Történelmében fekvése miatt inkább a nyugat felől érkező kihívások játszottak főszerepet, de 1529-ben a török is meglátogatta. Az 1676-os tűzvészben elpusztultak középkori épületei, ezt követően épült fel a mai barokk városközpont, benne Sopron jelképével, a Tűztoronnyal. A városban több országgyűlést is tartottak. Sopron vidéke olyan szép tájképekkel rendelkezik, hogy környékére 16 kilátót is építettek. Ezekből tiszta időben még az Alpok csúcsait is láthatjuk.
Petőfi Sándor eredetileg a soproni Líceumba készült, de anyagi lehetőségei ezt megakadályozták. Így esett meg, hogy amíg barátai a Líceum kapuján léptek be, ő dacból és a szükségből 1839. szeptember 6-án besoroztatta magát a soproni 48. számú gyalogezredbe. A 16 éves közlegény panasz nélkül seperte a kaszárnyaudvart, és viselte a faragatlan káplárok szekálásait. A kimenőkön összejárt soproni diák barátaival, részt vett a magyar társaság ülésein és a városnak köszönheti Pákh Albert barátságát is. Horvátországi szolgálat és hosszú betegség után végül 1841 februárjában szerelt le Sopronban. Még besorozása idején írta „Bosszú” című versét.
