A mai Magyarország kellős közepén, a Duna jobb partján, a Mezőföld keleti szélén fekvő Dunaföldvár mindig fontos átkelőhelynek számított az Alföld és a Dunántúl között. A Beszédes József híd máig fontos közlekedési csomóponttá teszi. A város már az Árpádok idején bencés apátsággal büszkélkedhetett. A mohácsi csata után Szulejmán szultán itt fogadta Buda város tanácsát, hogy átvegye tőlük a város kulcsait. Ekkor már állt a város jelképe, a Csonka-torony. A török kiűzése után főleg rácokat és németeket telepítettek a dunai átkelőhöz, amelynek birtoklásáért a Rákóczi-szabadságharc idején kemény harcokat vívtak Vak Bottyán kuruc vitézei. A 18-19. században épültek a város templomai, 1904-ben pedig a díszes Városháza. Dunaföldvár a gőzhajók 1830-as megjelenése után fontos kikötő lett, kulturális élete is megélénkült, Petőfi is megfordult itt vándorszínész korában.
A költő 1841. szeptemberében járt először Dunaföldváron, vándorszínészként. Négy évvel később, 1845 szeptemberében a borjádi szüretre igyekezvén került ismét Dunaföldvárra, ahol „A szeretőm nyalka gyerek” című népies dallal ünnepelte meg az átkelést a Dunán.
