A Budai-hegység és a Pesti-síkság találkozásánál fekvő magyar fővárost Közép-Európa legnagyobb folyója, a Duna szeli ketté. A balparti Pest a középkorban erődített hely volt, de falai sem tudták megvédeni a tatároktól, később a török hódítást is megsínylette. A 18-19. századra már az ország kereskedelmi és kulturális központja lett, ahol 1825-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia. Budával és Óbudával való 1873-as egyesítését követően világvárossá nőtte ki magát. Ebben az időben épültek leghíresebb épületei, melyek közül az Andrássy út, a Hősök tere és a Duna part látképe a világörökség részét képezi. Itt találjuk a világ harmadik legnagyobb parlamentjét, az Országházat és Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épületét, a Szent István Bazilikát. Pestet és Budát ma már tíz híd köti össze. Az elsőt, a Széchenyi Lánchidat 1849 őszén avatták fel.
Petőfi és Pest kapcsolata 1833-ban kezdődött, amikor előbb a helyi evangélikus, majd a piarista gimnázium diákja lett. 1839-ben már a Pesti Magyar Színház egyik statisztájaként élt Pesten, majd 1842-től Bajza és Vörösmarty szárnyai alatt egyre többet fordult elő a városban, amelynek aztán szinte állandó lakosa lett. A március 15-ei forradalmat már feleségével, Szendrey Júliával élte át és alakította a városban, majd ide költöztette szüleit is, akiket 1849-ben Pesten temetett el. A költő 850 verséből 387 született Pesten, köztük több olyan remekmű is, mint a „Magyar vagyok” / „Ha férfi vagy légy férfi.”
