A Pest vármegyei Dömsödöt nyugatról a Ráckevei-Duna határolja. Fekvése révén a térség egyik meghatározó fürdő- és horgászparadicsomává nőtte ki magát, gyakran a „Stégek városaként” emlegetik. Dömsöd már az Árpád-korban is kiváló gyümölcseiről volt híres, és bár a török idők alatt sokat szenvedett, az oszmán kiűzése után gyorsan talpra állt. 1939 óta már Dab is Dömsöd része, így két református templom is található a településen. A katolikus templom csak 1928-ban épült meg. A dömsödi Duna parton áll a helyiek büszkesége, egy hatalmas tölgyfa, amelynek árnyékában Petőfi megírta egyik költeményét.
A költő gyakran megfordult Dömsödön, hisz szülei a közeli Dunavecsén, majd 1844-től Szalkszentmártonban éltek. Amikor 1846 tavaszán édesapja, Petrovics István bérbe vette a dömsödi mészárszéket, Petőfi – Pálffy Albert író barátjával – pár hétre Dömsödre költözött, ahol belevetették magukat az írásba. Bérelt szobáikból reggeltől-estig ki sem mozdultak, egész nap dolgoztak. Aztán még 1846 nyarán tönkre ment Petrovics István dömsödi haszonbérlete így a szülőknek, s fiuknak is tovább kellett állniuk. Dömsöd azonban ma is büszke a Petrovics családra, és az itt született Petőfi-művekre, köztük a „Piroslik már a fákon a levél” című költeményre.
