A Bükk-hegység déli lábánál fekvő Andornaktálya mára szinte teljesen egybeépült a szomszédos nagyvárossal, Egerrel. Az Eger-patak völgyében hosszan elnyúló Andornakot és Kistályát 1939-ben egyesítették egymással. Eger első ostromakor, 1552-ben a falvak népe a Bükkaljára jellemző, riolittufába vájt barlanglakásokban rejtőzött el. Ezek később, a Rákóczi-szabadságharc idején is menedéket biztosítottak. Andornak büszkesége a Mocsáry kastély, melynek falai között élt a dualizmus neves politikusa és közírója, Mocsáry Lajos. A település az egri borvidéken helyezkedik el, ezért az itt élők hagyományosan bortermeléssel foglalkoznak.
Petőfi, bár nem volt nagy borivó, remekműveiben gyakran dicsérte a bort és – Hamvas Béla szavaival – hirdette a borhoz fűződő „mámor magasabbrendűségét”. Nem volt ez másként Andornakon sem, ahova 1844 februárjában jutott el, igen kalandos úton: verseket rejtő tarisznyával, gyalog érkezett Debrecenből, a Tisza áradása miatt jókora kerülővel. Andornakon egy csárdában szállt meg, s megírta „Eger mellett” című költeményét.
