A Bükk-hegység keleti oldalán, festői környezetben fekszik Magyarország egyik történelmi települése, Diósgyőr. A dicső múlt mementójaként itt emelkedik Magyarország egyik legszebb fekvésű várkastélya, a diósgyőri vár. A IV. Béla építtette erődítmény Nagy Lajos királyunk idején élte fénykorát, lovagterme a legnagyobb volt Európában. A magyar-lengyel perszonálunió megszűntével vesztett jelentőségéből, innentől kezdve magyar királynék jegyajándéka és nyaralóhelye volt, egészen a török időkig. Érdekesség, hogy ekkoriban a szomszédos Miskolc a diósgyőri váruradalom része volt, ma éppen fordított a helyzet: 1945 óta Diósgyőr Miskolc egyik városrésze. A szocializmus idején itt működött az ország egyik legjelentősebb gyára, a Diósgyőri Acélművek, és Diósgyőrről kapta a nevét a város focicsapata, a DVTK is.
Petőfi kétszer, 1844-ben és 1845-ben is megfordult Miskolcon, de 1847-ig kellett várni, hogy várturista szenvedélyének is hódolhasson, és megnézze a diósgyőri várat. Egy nagyobb társasággal látogattak el a festői romokhoz. Megálltak Felsőhámoron is, és amíg a társaság mulatozott, Petőfi elkirándult Lillafüredre a Hámori-tóhoz, a Szinva-vízeséshez és az Anna-barlanghoz is, amely később a nevét is viselte. Élményeit még aznap megörökítette naplójában, de a diósgyőri naplemente hatására egy vers is született tollából, „Alkony” címmel.
