Az Erdélyi-medencében, a Kis-Szamos partján fekvő Kolozsvár a néprajzi kincsekben bővelkedő Mezőség és Kalotaszeg határán fekszik. A „kincses város” mindig is Erdély történelmi központja, míg egy időben hivatalosan is az Erdélyi Fejedelmeség fővárosa volt. Mátyás király és Bocskai István szülővárosa rendkívül gazdag történelmet tudhat magáénak; egyházak és egyetemek székhelye, népi írók és tudósok ihletője, páratlan épített örökséggel. A kolozsmonostori apátság a középkori Erdély egyik legjelentősebb egyházi központja volt. A város közepén emelkedik az ikonikus Szent Mihály-templom, mellette a Fadrusz János alkotta Mátyás-szoborral. Nevezetes emlékei még a Farkas utcai református templom, a Bánffy-palota és az erdélyi kultúra legnagyobb alakjainak panteonja, a Házsongárdi temető. A városban ma is jelentős magyar közösség él, akik minden év március 15-én menetet szerveznek az egykori Biasini-szállóhoz, ahol Petőfi is lakott, amikor nászútján, 1847 őszén először Kolozsvárra jött, feleségével.
A költő megjelent az erdélyi országgyűlésen, megnézte Mátyás szülőházát és találkozott a város lelkes ifjúságával is. Petőfi később már a szabadságharc zűrzavaros időszakában, 1849-ben járt több alkalommal, különféle küldetésekben a kincses városban, de az utókornak mégis az első, 1847-es látogatását örökítette meg az „El innét, el a városból” című költeményében.
