A szelíd hajlású szilágysági dombok és a Bihari-sík közötti Érmelléken találjuk Székelyhidat. A legenda szerint a Nagyváradtól északra fekvő partiumi vidékre a 10. században telepítettek székelyeket, az Ér hídjának őrzésére. A Zólyomyak a középkorban az apró települést vásáros jogú várossá fejlesztették, míg a hatalmas uradalmukat a várukból irányították. A várat ostromolták Dózsa seregei, majd a törökök, végül a vasvári béke után a 17. században felrobbantották. Köveiből épült később a kastély, amely aztán a Stubenberg grófoknak lett az uradalmi központja. Ma a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gondozásába került gyermekeknek nyújt menedéket. Székelyhíd főterén áll a Partium egyetlen megmaradt turulmadaras millenniumi emlékműve. A települést határoló dombok kiválóan alkalmasak voltak szőlőtermesztésre: a „Bor Útján” borpincék sorakoznak. De itt van a szerelem tanösvény is, ha már Petőfi Székelyhídon írta egyik leghíresebb szerelmes versét.
1847-ben már boldog vőlegényként tért vissza a településre, ahol 4 évvel korábban még vándorszínészként járt, de váltóláza miatt nem léphetett színpadra. Betegsége dacára itt született az a jól ismert, „A szerelem, a szerelem” című verse, amelyet már 1846-ban megzenésítettek.
