A korabeli krónikák által az ország közepének nevezett Rákos, avagy a Rákos-mező a középkori Magyarország számos országgyűlésének és hadrakelésének helyszíne. A Pest keleti területén, a Rákos-patak dunai torkolata és a kőbányai dombok közti homoksíkon akár több tízezer ember is összejött ezen alkalmakkor. Az egykori országgyűlések központi helye a kőbányai Királydomb volt, ahol a király sátra állt. Itt nyilvánították törvényes korúvá Kun Lászlót, majd az Árpád-kor után itt választották királlyá Károly Róbertet, II. Ulászlót és II. Jánost. Rákosmező a török korban elvesztette jelentőségét, a 18. századtól a fejlődő Pest az itteni erdőkből termelte ki az építkezéshez és fűtéshez szükséges fát. Széchenyi Istvánnak köszönhetően 1827-ben itt tartották az első lóversenyt, de itt, a későbbi lovassági gyakorlótéren indult el a magyarországi motoros repülés is. Az egykori Rákosmező területe ma már több fővárosi kerület része, a Magyar Patrióták Közösségének kezdeményezésére a Királydomb pedig mára nemzeti emlékhely lett.
1839 hideg telén Petőfi, miután félévi vizsgái rosszul sikerültek Selmecbányán és apja megírta neki, hogy leveszi róla a kezét, szinte nincstelenül útnak indult, hogy színésznek álljon. Március elején érkezett Pest határába, napközben a környéken csatangolt, míg éjszakánként rákosmezei istállókban és csűrökben húzta meg magát. Rákosmező régi dicső napjairól szól itt született epigrammája is.
