Ahol a Bodrog a Tiszába folyik, a Nyírség, a Bodrogköz és a Taktaköz metszéspontján fekszik a jól ismert borvidékünk névadó települése, Tokaj. A táj egyediségét tovább fokozza, hogy itt ér véget az Eperjes-Tokaji-hegylánc, melynek utolsó csúcsa, a Kopasz-hegy kúpja meredeken emelkedik ki az alföldi tájból.
Ezen a stratégiai helyen épített Tarcal vezér a honfoglalás idején földvárat, amelyről Anonymus is megemlékezett. A 14. századtól már kővár fogadta az erre járót, köztük Szapolyai János és Ferdinánd hadait, akik 1527-ben ütköztek meg itt. A várat aztán 1705-ben Rákóczi romboltatta le, nehogy idegen kézre kerüljön. Tokaj neve ekkor már összeforrt a borral: a város nem véletlenül került be nemzeti imádságunkba, és a borvidék ma méltán a világörökség része. A történelmi belvárosban több templomot is útba ejthetünk, mielőtt Petőfi nyomában betérnénk valamelyik borospincébe.
A költőt is a vidék földrajzi adottságai hozták Tokajba: 1843-’44 hideg telén Debrecenből Pestre indult, hogy műveinek kiadót találjon. Az áradó Tisza miatt a rendes pesti útról letérve Tokaj felé került, ahová 1844 februárjában kopott ruhában, kezében egy ólombottal és egy elnyűtt vászontarisznyával esett be megpihenni. S ha már így esett, meg is írta Tokajban a „De már nem tudom mit csináljak” című verset, amely mi más is lehetne, mint egy bordal.
