Az Erdélyi-medence déli részén, a Nagy-Küküllő mentén fekvő Medgyes első lakói még székelyek voltak. Miután ők keletebbre költöztek, szászokkal népesítették be az Olt és a Küküllők közét, amely ez által az erődtemplomok földje lett. A várost a 14. századtól már Medgyesszék székhelyeként emlegették, a török dúlás után ide látogató Mátyás királyunk parancsára fallal kerítették. Számos erdélyi országgyűlést tartottak benne: itt kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, itt választották fejedelemmé előbb Báthory Andrást, majd Bocskai Istvánt, 1706-ban pedig maga II. Rákóczi Ferenc tartott benne országgyűlést. A város jelképe az evangélikus templom égbenyúló ferde tornya. A főtér polgárházai közül a legértékesebb a Schuller-ház. A megcsappant, de erős magyar közösség újkori bástyái a katolikus templom, és az unitárius templom kertjében álló Millennium Ház.
Petőfi 1849 januári erdélyi hadműveletekben szerzett tűzkeresztsége után február 23-án az ostromlott Medgyesen tért vissza Bem seregébe. 1849. március 2-án a császáriak ismét a várost támadták, de a költőt is sorai között tudó honvédsereg visszaverte őket. Másnap újabb súlyos szuronycsata következett, ami után Bem serege elhagyta Medgyest. Petőfinek ez már a 6. csatája volt, amit versben is megörökített.
