A Gödöllői-dombság nyugati peremén, a Rákos-patak mentén fekvő Pécel vidékén a honfoglalás idején a Tarján törzs vetette meg a lábát. A török idők alatt elnéptelenedett, majd a 17. században a Ráday és Fáy család lettek a birtokosai. II. Rákóczi Ferenc diplomatája, Ráday Pál 1730-ban építtette kúriáját, amit fia, Ráday Gedeon bővített barokk kastéllyá. A Fáy család eklektikus kastélya a 20. század óta a település dísze, de Pécelen a két kastély mellett közel tucatnyi kúria is található. Köztük van a Szemere család úri lakja, amelyben Petőfi is járt.
A költő először 1845 nyarán látogatta meg a magyar irodalom nagy öregjét, Szemere Pált. „Pécel dalnokához” később verset is írt. 1846 nyarán aztán Petőfi – immár Jókai Mór társaságában – ismét beköszönt Szemere Pálhoz, aki eleinte megütközéssel fogadta a romantikus nemzedék térfoglalását, de aztán megbékélt velük, sőt nyílt levélben is kiállt Petőfi költészete mellett. Az 1846. júniusi péceli látogatás emlékét a „Barna menyecskének” címzett vers is őrzi.
