Petőfi nyomában

a költő visszatér

Maribor – A Dráván (1840)

Alsó-Stájerországban, a Pohorje-hegy lábánál, a Dráva partján fekszik Szlovénia második legnagyobb városa, Maribor. A fontos gazdasági és kulturális centrumot, érseki székhelyt és egyetemi várost joggal nevezik Szlovénia „második fővárosának”. Az egykori Marburg a 13. században indult gyors növekedésnek. Többször is sikeresen ellenállt a török ostromoknak, így évszázadokig a Habsburg Birodalom része maradt. A nemzetiségi ellentétek az első világháború után éleződtek ki a szlovének és a németek között, amely végül a jugoszláv időkben a németek kitelepítésével járt. A télen síparadicsomként is működő város legfontosabb látnivalói az óváros környékén helyezkednek el, ahol rengeteg történelmi múlttal rendelkező épülettel találkozhatunk. Ilyen a Városháza, a ferences templom, az Öreg híd, a kastély és a Keresztelő Szent János katedrális.

Ki gondolná, hogy legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor itt is járt, sőt a Kárpát-medencén kívül költött két verse közül az egyik itt született? A másik éppen Grazban, ahol 1840 tavaszán katonáskodott, majd betegsége után, júliusban a Zágrábban tartózkodó zászlóaljához tartva útközben itt, Marburgnál kelt át a Dráván, amit egy versben is megörökített.

A Dráván (1840)

Zúgó habjaidba szórom
E virágfüzért,
Dráva! Hajtsd alá, s a partra
Tedd, midőn hazámba ért.

Bárha dúlt lesz akkorára
Dísze s hervadott,
És özönnel kelyhe nem hint
Szerte éden-illatot.

S mondjad: ilyen a honáért
Lángoló kebel,
Melyet a sors zivatarja
Tőle messze sodra el.