A Szatmárban elterülő Majtényi-sík a Rákóczi-szabadságharc kapcsán vonult be a magyar történelemkönyvek gyászos lapjaira. A Kraszna mentén fekvő Kismajtény már a középkorban is létezett, ám a Báthoryak birtoka a török időkben elpusztult. 1711. április 30-án is egy kietlen pusztaság volt a majtényi sík, ahol a 12.000 fős kuruc sereg letette a fegyvert. A szatmári békével lezárult az 1703 óta zajló kuruc szabadságharc. 1723-ban Károlyi Sándor református magyarok betelepítésével újra életre keltette az Ecsedi-láp szélén fekvő Kismajtényt. A Kraszna áradásainak kitett falu 1884-ben átköltözött a közeli Messzilátó-dombra, ahol a görögkatolikusok és a reformátusok is új templomot építettek.
Petőfi 1847-ben, miután végre megkapta Szendrey Júlia kezét szigorú édesapjától, az örömhírrel Nagyszalontára, Arany Jánoshoz indult. A bús emlékű majtényi síkra érve, ahogy később le is írta, kizökkent az örömmámorból: „Szatmár és Károly közt van Majtény. Kis falu, de környéke nevezetes; Egy verset írtam az egykori csatatéren”:
