A Vág dunai torkolatánál fekvő Komárom a Csallóköz és a felvidéki magyarság egyik legfontosabb központja. A kisalföldi város a török idején végvár volt, majd az 1594-es török ostrom után kezdődött meg a komáromi erődrendszer kiépítése. Az erődök fontos szerepet játszottak az 1848/49-es szabadságharcban, három nagy csata is zajlott a város körül. Klapka György csak jóval a világosi fegyverletétel után adta át Komáromot a császáriaknak. 1892-ben átadták az első állandó komáromi átkelőt, az Erzsébet hidat, majd 1896-ban a Duna két oldalán fekvő városrészek hivatalosan is egyesültek. A boldog békeidők azonban nem sokáig tartottak: Trianon elszakította a Komárom szívét, lelkét hordozó északi városrészt, ahol olyan nagyjaink születtek, mint V. László, Lehár Ferenc, Selye János és Jókai Mór.
Petőfi Sándor és Orlai Petrich Soma is egykori pápai iskolatársukat, a nagy írót érkeztek meglátogatni 1842 nyarán Komáromba. 1845-ben Petőfi ismét meglátogatta Jókait. Gyakran sétáltak az Erzsébet-szigeten, amely Petőfinek azért is kedves volt, mert nagy elődje, Csokonai Vitéz Mihály itt ismerte meg múzsáját, Lillát. Jókai Mór Erzsébet-szigeti nyaralójában írta a költő a Dunán című versét.
