A Duna–Tisza közti homokhátságon fekvő Kiskunfélegyháza már Szent István korában templomos hely volt. A vidék IV. Béla idején vált a kunok szállásterületévé, ám Mohács után a Kiskunság hosszú időre elnéptelenedett. A lakatlan pusztát 1743-ban kezdték újra benépesíteni, főleg jászokkal és kunokkal. Az 1774-ben elnyert mezővárosi rang tovább növelte Félegyháza központi szerepkörét. Ebben az időszakban épült az Ótemplom és a ma a Kiskun Múzeumnak otthont adó Kiskun Kapitányház. A kiegyezés utáni városiasodást jelzik a város arculatát ma is meghatározó nevezetes polgárházak és középületek. Móra Ferenc szülővárosának egyik legnevezetesebb épülete a Hattyú-ház, melynek egyik első bérlője Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István mészáros volt. A Petrovics család 1824 őszén költözött Kiskőrösről Kiskunfélegyházára és az eleven, okos Petőfi már ötévesen a helyi iskolapadot koptatta, 1827-ben pedig egy névnapi verssel köszöntötte édesapját. Gyermekkori élményei hatására később Félegyházát tartotta szülőföldjének. 1848-ban a kiskunsági követválasztáson is megmérettette magát, de nem járt sikerrel. Az eredménytelenség miatt nem a népet kárhoztatta, hanem „ámítóit, félrevezetőit.” Petőfi Kiskunfélegyházán született verse a szülőföldje iránti hűségéről tanúskodik.
Petőfi nyomában
a költő visszatér
