Az egykori Szatmár vármegyéhez tartozó Koltó, Nagybányától 10 km-re délnyugatra, a Lápos folyó mentén fekszik. A falu Kővár uradalmának tartozéka volt, majd a 17. századtól a Telekieké lett. Mintha a képzelet után alkotta volna a természet, olyan szép a táj az egykori partiumi településen, ahol a református templom közelében áll egy kedves kis barokk kastély, amely több titkot rejt magában, mint azt a látogató gondolná.
1846–1847-ben – a tulajdonos Teleki Sándor, a „vad gróf” vendégeként – több alkalommal is megfordult a településen a kor akkor már híres költője, Petőfi Sándor. „Egyetlen arisztokrata” barátjával Nagykárolyban ismerkedett meg, akit 1846 őszén többször is meglátogatott Koltón. A koltói bulvár-legendárium szerint erre az időszakra esik feldúlt kedély állapotában szerelmi csapongása a szép koltói cigánylánnyal, Pila Anikóval.
1847 őszén már ifjú hitvesével, Szendrey Júliával tér vissza Koltóra, hogy a barátja, Teleki Sándor által számukra rendelkezésre bocsátott kastélyban töltsék a mézeheteket.
A ma már múzeumként szolgáló koltói kastélyparkban a költő igen szeretett üldögélni egy kőasztal mellett, a somfa árnyékában, ahonnét jó kilátás nyílt a máramarosi bércekre, a kastély pedig sok más mellett falai között őrzi Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hitvesi ágyát is.
Közel másfél hónapot töltöttek itt. Néha bekocsikáztak Nagybányára, miközben egy koltói kisgyermek keresztszülei lettek. Ez volt a költő életének legboldogabb ideje. A mézeshetek alatt, míg Júlia a naplóját írta, Petőfi 28 verset költ, közöttük egyikét a leggyönyörűbb elégiáknak, a Szeptember végén címűt.
