A főváros nyugati szomszédságában, a Gödöllői-dombvidéken, a Rákos-patak széles völgyében fekszik Gödöllő. A várost a török elpusztította, de később újra benépesült. Hamvay Ferenc birtokos kúriája ma a Városi Múzeumnak ad helyet. A 18. században Grassakovich Antal lett az új földesúr, aki birtokai központjává tette a települést és megépítette híres kastélyát. Az 1848/49-es szabadságharc idején az épület előbb Windisch-Grätz, majd a hadiszerencse fordultával Kossuth Lajos főhadiszállása volt, aki itt fogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot. A kiegyezés után a magyar állam felajánlotta a kastélyt Ferenc Józsefnek és Sissinek, akiknek Gödöllő lett a kedvenc nyaralóhelye. A kiemelt királyi figyelem gyors fejlődést biztosított Gödöllőnek: 1867-ben a vasút, 1911-ben a HÉV is elérte a települést. Az első világháború végén IV. Károly itt értesült a Monarchia összeomlásáról. A két világháború között már Horthy Miklós rendezte itt be rezidenciáját, miközben 1933-ban Gödöllő adott otthont a cserkész világtalkozónak. A kastély vendégkönyvében Petőfi Sándor neve is felbukkan.
A költő először 1843. nyarán látogatott ide, majd két esztendő múlva, 1845 augusztusában visszatért Gödöllőre. Ekkor találkozott a Grassalkovich-uradalom felügyelőjének lányával, Mednyánszky Bertával, akit megérintett a költő lángoló hazaszeretete. Petőfi viszonozta a honleány érzelmeit, olyannyira, hogy egy levélben meg is kérte apjától a kezét, de visszautasításra talált. Ez a románc szülte a Szerelem gyöngyei című versciklust, amelynek ékes darabja az „Ablakodból hogyha” kezdetű költemény.
