Az Északi-középhegység egyetlen nem vulkanikus eredetű hegységének, a Bükk-vidékének dél-nyugati szélén fekszik legendás városunk, Eger. A várost Szent István tette püspöki székhellyé, majd a török alatt fontos végvárrá vált. 1552-ben érkezett el Eger várának híres ostroma, amely során a 2000 védő Dobó István vezérletével, 38 napos hősies küzdelemben verte vissza a 40000-es török sereget. Az egri vár diadalát Eger híres lakója, Gárdonyi Géza írta meg Egri csillagok című regényében. A várost végül 1596-ban mégis bevette a török, a 9 évtizedes megszállásra emlékeztet a Minaret és a Török fürdő. Eger városa feletti Nagy-Eged lejtőin az egri borvidék legértékesebb dűlőit találjuk, melyek gyümölcsét a Szépasszony-völgy pincéiben is megkóstolhatjuk. Heves vármegye székhelyének jellegzetes barokk képe, a Líceummal, a bazilikával és számos szakrális emlékkel már a török idők után itt székelő püspököknek köszönhető.
Ez a barokk városkép fogadta 1844 februárjában Petőfit is, aki három napot vendégeskedett a papi szemináriumban. A szárnyait bontogató költőt nagy szeretettel fogadták. A helyi kispapok tenyerükön hordozták, etették-itatták és pénzt is összeadtak neki, hogy szekérrel mehessen tovább Pestre. Közben megírta az „Egri hangok” című versét, amelyből a kispapoknak akkor még csak három versszakot mutatott meg.
