Ahol az erdélyi hegyek és az Alföld síkja egymásra találnak, a Partium dombhajlatai között fekszik Bihardiószeg. A hagyomány szerint a tatárjárás idején lakói a határában levő szőlőhegy aljában, egy diófásban húzták meg magukat és itt építettek új falut maguknak. A bihari települést később a török és a labanc sem kímélte. Bocskai István hajdúi a határában győzték le a császári sereget. Lakói a Rákóczi-szabadságharc idején is a kuruc oldalon harcoltak. Az 1820-as években huszárkapitányként élt Diószegen Széchenyi István. De itt áll Erdély első, 1896-ban emelt Kossuth szobra is, amely a kommunizmust egy disznóól padlásán elrejtve vészelte át. Túlélte a vörös vészkorszakot a Zichy grófok régi kastélya is, amely ma már megújulva ad otthont a környék élővilágát és borászatát bemutató kiállításnak. A Zichy család 1870-ben itt alapította meg a Monarchia első szőlészeti és borászati iskoláját, így nem csoda, hogy Bihardiószeg borairól, köztük az ősi magyar bakatorról is nevezetes.
Bort minden bizonnyal Petőfi is kóstolt Diószegen, hiszen éppen szüret idején, 1843 októberében járt itt. Amikor elhatározta, hogy harmadszor is nekifut a színészi pályának: Erdélybe indult azzal a szándékkal, hogy híres színészként tér vissza Pestre. Egy kisebb társulathoz szegődött, amellyel, – ahogyan a költő Bajza Józsefnek írt levelében fogalmazott – „Diószegre menénk, s itt játszánk néhány hétig.” Ez idő alatt született a „Kis furulyám szomorúfűz ága” kezdetű verse is, amelyet a legenda szerint a Hegyaljai temetőben írt.
