A Mezőföld északi végén, három hegység, a Bakony, a Vértes és a Velencei-hegység öleli a középkori Magyar Királyság egyik fővárosát, Székesfehérvárt. Fejér vármegye központját még Géza fejedelem alapította 972-ben, de igazán naggyá fia, Szent István tette. Ő volt az, aki királyi bazilikát és prépostságot alapítva királyi székhellyé emelte Fehérvárt, amely uralkodóink koronázó és temetkező helye lett. A török után az Árpád-kori épületekből csak romok maradtak és a város egyetlen fennmaradt középkori épülete, a Szent Anna kápolna. A belváros mai, barokk arculatának része az Egyházmegyei Múzeum, ahol megcsodálhatjuk a székesegyházi kincstár gyűjteményét, de a város nagy püspökének, Prohászka Ottokárnak is van itt emlékszobája. Kukorica Jancsi és nyájának megtekintéséhez a Petőfi parkba kell ellátogatnunk, ahol a János vitéz szerzőjének szobra is áll.
Petőfi egy korábbi látogatás után 1842 novemberében érkezett újra Székesfehérvárra, amikor – színészi álmait követve – egy jó hírű helyi vándorszínész társulat tagja lett. Borostyán úr művésznéven több szerepben is fellépett, de miután a rendező nem szívesen szerepeltette, segélyekből volt kénytelen fenntartani magát. Végül a társulat szétszéledt és a költő is tovább állt a városból, de itt tartózkodása alatt több verse is született. Többek között az, amit akkor írt, amikor a házigazdája meghívta őt egy disznóölésre.
