Petőfi nyomában

a költő visszatér

Medgyes – Csatában (1849)

Az Erdélyi-medence déli részén, a Nagy-Küküllő mentén fekvő Medgyes első lakói még székelyek voltak. Miután ők keletebbre költöztek, szászokkal népesítették be az Olt és a Küküllők közét, amely ez által az erődtemplomok földje lett. A várost a 14. századtól már Medgyesszék székhelyeként emlegették, a török dúlás után ide látogató Mátyás királyunk parancsára fallal kerítették. Számos erdélyi országgyűlést tartottak benne: itt kérték fel a lengyelek Báthory Istvánt királyuknak, itt választották fejedelemmé előbb Báthory Andrást, majd Bocskai Istvánt, 1706-ban pedig maga II. Rákóczi Ferenc tartott benne országgyűlést. A város jelképe az evangélikus templom égbenyúló ferde tornya. A főtér polgárházai közül a legértékesebb a Schuller-ház. A megcsappant, de erős magyar közösség újkori bástyái a katolikus templom, és az unitárius templom kertjében álló Millennium Ház.

Petőfi 1849 januári erdélyi hadműveletekben szerzett tűzkeresztsége után február 23-án az ostromlott Medgyesen tért vissza Bem seregébe. 1849. március 2-án a császáriak ismét a várost támadták, de a költőt is sorai között tudó honvédsereg visszaverte őket. Másnap újabb súlyos szuronycsata következett, ami után Bem serege elhagyta Medgyest. Petőfinek ez már a 6. csatája volt, amit versben is megörökített.

Csatában (1849)

A földön is harag,
Az égen is harag!
Kifolyt piros vér és
Piros napsugarak!
A lemenő nap oly
Vad bíborban ragyog!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Komoly felhők közül
Bámul reánk a nap,
Rettentő szuronyok
Füstben csillámlanak,
A sűrü lomha füst
Sötéten gomolyog,
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog
Csatárok fegyvere,
Ágyúk bömbölnek, hogy
Reng a világ bele;
Te ég, te föld, talán
Most összeomlotok!
Előre, katonák,
Előre, magyarok!

Szilaj lelkesedés
Foly bennem, mint tüzár,
A vérszag és a füst
Megrészegíte már,
Előre rontok én,
Ha élek, ha halok!
Utánam, katonák,
Utánam, magyarok!