A vulkanikus hegyek ölelte Selmecbánya a Felvidék egyik legszebb ékszerdoboza. A Selmeci-hegység szívében fekvő hangulatos városka története évszázadokon át szorosan összefüggött az arany- és ezüstbányászattal. Olyannyira, hogy 1762-ben itt jött létre a világ első bányászati akadémiája. Ma már alig nyolcezren élnek itt, elsősorban a turizmusra hagyatkozva, amit nagyban elősegített a világörökségi cím is. A város képét a Leányvár, az Óvár és a Kálvária épületegyüttese határozzák meg. A girbe-gurba utcácskákkal behálózott óváros számos látványos műemlékkel büszkélkedik. A Szentháromság teret a toronyórájáról híres Városháza, a Szent Katalin templom, középkori paloták és polgárházak szegélyezik. Az Evangélikus Líceum olyan neves diákokkal büszkélkedhet, mint Mikszáth Kálmán és Petőfi Sándor.
A költő 1838-ban iratkozott be a Líceum 5. osztályába, ahova kitűnő bizonyítvánnyal érkezett az aszódi iskolából. A Petrovics név és az evangélikus vallás alapján a Tót Irodalmi Körbe csábították, ám Petőfi inkább a Szeberényi Lajos vezette Nemes Magyar Társaság nevű önképző körhöz csatlakozott. Félévi vizsgái rosszul sikerültek, főleg, hogy szlovák nemzetiségű történelem tanára árulónak tartotta és megbuktatta. Miután ingyenebédje elveszett és apja is megírta neki, hogy leveszi róla a kezét, elkeseredettségében 1839. február 15-én hajnalban kilépett a selmeci hóviharba, és egy vászontarisznyával Vác felé indult. A selmeci történethez hozzátartozik, hogy 1841-ben visszatért bizonyítványáért, és itt született első ismert kézirata, A hűtelenhez című verse is.
