Ahol a Maros Dél-Erdélyben Kenyérmezőre ér, a Sebes-folyó torkolatánál fekszik Szászsebes, ami előbb volt székely, mint szász. A székelyek ugyanis a 12. században innen települtek át a mai Sepsiszékre, míg a helyükre érkező szász telepesek a maguk arculatára formálták a várost. Ezekre az időkre emlékeztetnek a városfalak, a különböző céhek tornyai és Szászsebesszék központjának jelképe: az evangélikus templom. A Fejedelmek háza már az Erdélyi Fejedelemség korát idézi, amikor országgyűlések színhelye is volt és falai között hunyt el Szapolyai János királyunk. A magyar élet ma a ferencesek ősi templomához és kolostorához kapcsolódik.
Petőfi honvédként 1849 januárjában kérte Erdélybe helyezését. Bem és serege kitörő lelkesedéssel fogadták. A tűzkeresztség után részt vett a Vízakna és Déva közötti harcokban, ahol „négy nap dörgött az ágyú.” E csaták sorába tartozik a február 5-ei szászsebesi csata is, amelyben a honvédek komoly utcai harcokat vívtak a császáriakkal. Bem századossá léptette elő, segédtisztjévé nevezte ki és egyik kedves lovát is Petőfinek adta. Később a költő Szászsebesen egy érdemjelet is kapott, amelyet Bem saját kezűleg tűzött föl a mellére. Ilyen előzmények után született meg a „Ki gondolná, ki mondaná” című költeménye.



