Az Erdélyi-medence szívében, a Marosszék és a Mezőség találkozásánál, Székelyföld nyugati peremén fekszik Marosvásárhely. 1616-ban Bethlen Gábor emelte városi rangra a települést, aminek jelentőségét mutatja, hogy az erdélyi rendek 36 országgyűlést tartottak itt, fejedelmi székbe emelve többek között I. Apafi Mihályt és II. Rákóczi Ferencet is. Korai történetéből maradtak ránk a vár, a céhek bástyái és a Vártemplom is. A 48/49-es szabadságharc idején többször is gazdát cserélt a város. 1854-ben itt, a Postaréten végezték ki a székely vértanúkat. Maros-Torda vármegye székhelyében a 20. század hajnalán alakult ki a városközpontot ma is meghatározó szecessziós városkép a Kultúrpalotával és a Közigazgatási Palotával. De itt találjuk a híres Teleki Tékát és a Rózsák terének templomait is. Trianon, majd a kommunizmus erőszakos elrománosítása, végül 1990 magyarellenes „fekete márciusa” a felére csökkentette a magyarság arányát az egykori székelyfővárosban.
Petőfi többször is járt itt, először 1849. januárjában, még bizakodva, útban Bem seregéhez. Később júliusban, már aggódva, nem sokkal a tragikus segesvári csata előtt, amikor már az oroszok fenyegették az erdélyi hadsereget. De közben március elején is eltöltött itt pár napot, ekkor született a nemzet jövőjére még bizakodva tekintő verse, a „Bizony mondom, hogy győz most a magyar”.
