A Duna-Tisza-közén fekvő Kecskemétről úgy tartják, az Alföld minden szépségét egyesíti magában. A hírös város közel azonos távolságra fekszik a Dunától és a Tiszától, de Szegedtől és Budapesttől is. A város túlélte a török időket, ugyanis közvetlen a budai pasának adózott, így annak védelmét is élvezte. A virágzó mezőgazdaság és a kiegyezés utáni iparosodás elhozta Kecskemét fejlődését. A századfordulón számos szecessziós épülettel gazdagodott a városközpont. Ekkor épült a Városháza, a Luther-palota, a Református Újkollégium és a város jelképe, a Cifrapalota. Kodály Zoltán és Katona József szülővárosa templomairól is híres: a Barátok temploma, a Református és Evangélikus templomok gyűrűjéből kiemelkedik minden alföldi templom mintaképe, a Nagytemplom.
Kecskemét a „hírös város” elnevezést egyébként Petőfinek köszönheti, aki 1828-tól ’31-ig volt az evangélikus elemi iskola tanulója, amelynek többek között írásának szép külalakját is köszönheti. Petőfi 1843-ban már vándorszínészként tért vissza Kecskemétre, ahol sokat múlatta az időt épp jogi tanulmányait folytató barátjával, Jókai Mórral. A három itt töltött hónap alatt a költő főleg csak mellékszerepeket kapott a társulatban, ami aztán hamarosan fel is oszlott. De közben több verse is született a hírös városban, köztük a „Jön az ősz” kezdetű.
