A Mátraalja és a Jászság találkozásánál fekvő vidéken, a Zagyva mentén terül el ősi településünk Hatvan. A 12. században premontrei szerzetesek telepedtek meg itt, majd első jelentős birtokos családja a Hatvaniak voltak. A mezővárost a törökök fontos központjuknak tették, ahova várat is építettek. Végleg csak 1686-ban sikerült őket kiverni. A visszatelepülő magyarság leginkább szőlőműveléssel foglalkozott. Később Hatvan a Grassalkovich családé lett, akiknek egykori kastélyában ma a Vadászati Múzeum működik. A város fejlődése főként a dualizmusban gyorsult fel, amikor vasúti csomópont lett. 1944. szeptemberében ez okozta vesztét is: az angolszász bombázók porig rombolták a pályaudvart és környékét. A város fő látnivalói a kastélyon kívül az egykori Sörház, a Városháza, a Szent Adalbert plébániatemplom, a Városi Bíróság épülete és a Postapalota.
Hatvan a 19. században fontos postaállomás is volt, ahol a gyorskocsik is megálltak frissíteni, így Petőfi is gyakran útba ejtette a várost. Elsőként 1844. februárjában, amikor Debrecenből gyalog indult verseivel Pestre, de támogatóinak hála Hatvanba már szekéren érkezett. Később többször is átutazott a városon. 1845. júliusi látogatása során született a „Holdvilágos éj” című verse, amelyről máig nem dőlt el, hogy megtörtént eseményeket dolgoz-e fel, vagy csupán a képzelet szüleménye.
