A Partium északi részén, Szatmárnémetitől és a Szamos folyótól délre találjuk Erdődöt. Az uradalom már az Árpádok korában a Drágffy család kezében volt. 1442-ben itt látta meg a napvilágot a későbbi esztergomi érsek, Bakócz Tamás. Még ebben a században Drágffy Bertalan a falu fölött várat építettetett. Utódja, Drágffy János innen indult a mohácsi csatába, hogy életét adja a hazáért. Később a Báthoriakhoz került a vár. 1565-ben Miksa király serege foglalta el, de János Zsigmond török segítséggel visszavette, majd leromboltatta. A 17. században aztán ez a vidék is a Károlyiaké lett, akik neki is láttak a romokból új várkastélyt építeni.
Itt volt uradalmi tiszttartó bizonyos Szendrey Ignác, akinek Júlia nevű lányát 1846. szeptember 8-án Nagykárolyban pillantotta meg Petőfi Sándor, s attól a naptól kezdve gyakori vendég volt az erdődi várban. A szigorú apa hallani sem akart a csapodárnak vélt költő és lánya házasságáról, végül kijelentette, hogy Júliának választania kell közte és Petőfi között. Júlia a költőt választotta: megismerkedésük évfordulóján az erdődi vár kápolnájában örök hűséget esküdtek egymásnak. Petőfi legszebb költeményei között foglalnak helyet azok, melyek a vár alatt, a szomorúfűz melletti sziklánál születtek. Közülük is kiemelkedik, az „Itt van az ősz, itt van újra” kezdetű.
