A sóbányászatáról híres Dés városát Észak-Erdélyben, a Mezőség és a Szamosmenti-hátság között, a Kis- és Nagy-Szamos találkozásánál találjuk. A hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy őseink a város helyén pihentek meg és imádkoztak, miközben háromszor Deust, azaz Istent kiáltottak. A városban már II. András idején sókamara állt, majd számos kiváltság nyújtott biztos alapot Dés fejlődéséhez. Károly Róbert telepített szászokat a városba, akik megépítették a hatalmas gótikus templomot, amely ma a reformátusokat szolgálja. Tőle egy utcára találjuk a ferencesek templomát. A város alatt szinte minden had megfordult a tatároktól a hajdúkon át a labancokig. Utóbbiakkal Bem is harcolt 1848-49 fordulóján.
Petőfi a szabadságharc idején Bem küldöttjeként többször is járt a városban. 1849 januárban majd márciusban is meglátogatta Medgyes Lajos református lelkészt, aki a költő híveként a szabadságharc ügye mellett agitált. De Petőfi első dési látogatása idején még béke honolt a vidéken. A koltói mézeshetek után hitvesével, Szendrey Júliával először Erdély földjére lépve éppen Désen töltötték az éjszakát. Az első erdélyi benyomását a költő egy versben is megénekelte.
