A Gödöllői-dombság és a Pesti-síkság találkozásánál, a Szilas-patak mentén fekvő Cinkota egykor önálló település volt, mígnem 1950-ben Budapesthez csatolták. Ma a 16. kerület része. Talán sok itt élő sem tudja, hogy 1074-ben Géza és László hercegek a sorsdöntő mogyoródi csata előestéjén itt, a cinkotai királyi birtokon táboroztak. Mátyás király nevét őrzi az 1800-as években Cinkotából kivált Mátyásföld. A mezőgazdaságból élő falu a Beniczky család birtoka volt a 19. századig, akik szlovák jobbágyokkal népesítették be majorságukat. Ők építették a katolikus templomot, de Cinkota nevezetes még különleges hangulatú temetőjéről, Árpád-kori alapokon nyugvó evangélikus templomáról és Budapest egyetlen tájházáról is.
Mátyásföld egyik részét ma is Petőfikertnek nevezik, a költőnek ugyanis erős kötődése van Cinkota környékéhez: itt éltek anyai ági rokonai, a Hrúzok. Nagyapja, Hrúz János 1819-ben költözött Cinkotára, s itt is hunyt el. Petőfi többször is megpihent nagybátyja, Hrúz Ádám cinkotai házában. 1845 szeptemberében is gyakran megfordult a környéken, miközben egyre másra születtek a költeményei, amelyeket a „Szerelem gyöngyei” ciklusban adott ki. Ennek egyik verse, a „Felhő és csillag”.
