A Szamos menti síkon, a Szatmárt ketté vágó trianoni határ Romániához csatolt oldalán találjuk Nagypeleskét. A település ősi birtokosai a Peleskeiek voltak, aztán jöttek-mentek a különböző birtokos családok, köztük a Becskyek, akik görögkatolikus jobbágyokat telepítettek a faluba. A gyarapodó közösség a fatemplom helyére a 19. század közepén új templomot emelt. Amikor Nagypeleske a 20. században Romániában találta magát, a görögkatolikus közösséget erőszakkal beolvasztották az ortodox egyházba. A helyi magyarok ma már szabadon gyakorolhatják vallásukat, és a szomszédos, magyarországi Zajtával is újjáéledtek a kapcsolataik, főleg, amióta 2017-ben megnyílt a két falu közötti határátkelő.
Petőfi 1847. július 13-án érkezett Nagypeleskére. Szatmári esküvőjére igyekezett, Erdőd pedig innen már szinte látótávolságban volt. A falu olyan nagy becsben tartja ezt a villámlátogatást, hogy 2019-ben Petőfi-emlékteret és emlékházat is avattak a településen. Petőfi „Úti leveleiben” arról is megemlékezett, hogy vándorszínész korában első szerepe éppen Gvadányi József itt született klasszikus művében, a „A peleskei nótáriusban” volt. De Peleskén egy szerelmes verset is írt, „Amott az a hegy” címmel.
