A Bükk-hegység keleti oldalán, a Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkjánál fekvő Miskolc már a középkorban fontos kereskedelmi központ volt. 1365-ben kapott Nagy Lajos királyunktól városi rangot. 1724-ben Borsod vármegye a központi helyen fekvő, népes mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Több fontos épület a 18. és a 19. század folyamán épült, köztük a Városháza és a Színház is. A hagyományos ipari központot sokáig az acélváros jelzővel illették, ám ma már kulturális és turisztikai értékeivel csalogatja a látogatókat. Az Avas-hegy alatti város büszkélkedhet Európa egyik leghosszabb főutcájával, ami a Lillafüredi vízesést köti össze a Sajóval, harminc kilométer hosszan, de a miskolctapolcai barlangfürdő és a diósgyőri vár is sok turistát vonz Miskolcra.
Petőfi is többször járt a városban. Első alkalommal 1844 februárjában, amikor megszületett Keresztúton állok című verse. 1847. nyarán már egy diósgyőri várlátogatás is belefért a programba, a miskolci kaszinóban tartott díszvacsora előtt. Ezen az estén az evangélikus lelkész tanár, a későbbi püspök, Máday Károly látta őt vendégül. Másnap reggel a felvillanyozott költő Miskolcról Szatmár felé vette útját, ahol már várta őt leendő felesége, Szendrey Júlia. Hol volt már ekkor 1844 zord és reménytelen tele, amikor Petőfi Miskolcon még keresztúton állt…
